öregedés

Öregedés a biológiai és társadalmi folyamatok összetett együttese, amely során az élő szervezet funkciói fokozatosan változnak, és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség csökken. Biológiai szinten az öregedést több mechanizmus magyarázza: DNS-károsodás felhalmozódása, telomer rövidülés, sejt-szeneszcencia, mitokondriális diszfunkció, epigenetikai változások és a gyulladásos folyamatok fokozódása. Két fő elméleti irány létezik: a programozott öregedés (genetikai szabályozás) és a károsodás-összegződés elmélete (külső és belső faktorok okozta kopás).

Az öregedésre hatnak öröklött tényezők és környezeti hatások, például táplálkozás, fizikai aktivitás, stressz, környezetszennyezés és életmód. Klinikai megjelenése lehet a kognitív hanyatlás, mozgáskorlátozottság, anyagcserezavarok és krónikus betegségek gyakoribbá válása. A közegészségügy és gazdaság szempontjából az elöregedő népesség társadalmi és szociális kihívásokat jelent, például egészségügyi ellátásra és nyugdíjrendszerre gyakorolt nyomást.

Az öregedéssel kapcsolatos beavatkozások célja a várható élettartam mellett a „healthspan”, azaz az egészséges életévek meghosszabbítása. Kutatások zajlanak életmód-alapú megelőzésről, geroprotektív szerek fejlesztéséről, valamint a sejtszintű javító mechanizmusok modulálásáról. Az öregedés kutatása multidiszciplináris terület, amely biológiai, orvosi, szociológiai és gazdasági aspektusokat is ötvöz.