jelensége

Jelensége a magyar nyelvben a jelenség főnév birtokos alakja. A jelenség a megjelenés, látszat vagy megfigyelt esemény fogalmát jelöli, míg a jelensége ennek a jelenséghez kapcsolódó tulajdonságokra, összefüggésekre vagy megnyilvánulásokra utalhat. Etymológia szerint a jelenség a jelenik igéből képzett főnév, amely a -ség képzővel képződik; a jelensége pedig ezt a birtokos kapcsolatrendszert fejezi ki a beszéd szintjén.

A szóhasználatban a jelensége gyakran előfordul tudományos vagy filozófiai kontextusban, ahol a jelenséghez kapcsolódó tulajdonságokról vagy összefüggésekről beszélnek. Példák: „a fény jelensége” a fény megjelenési módjára utal; „egy időjárási jelenség” egy megfigyelhető meteorológiai esemény; „az időjárás jelenségének leírása” pedig a jelenséggel kapcsolatos leírást jelenti. Filozófiában és tudományban gyakran vizsgálják a jelenség és a valóság viszonyát, a megjelenés és a lényegi tartalom közti különbségeket.

Összegzésként a jelensége a jelenség birtokos alakja, amely a jelenséghez kapcsolódó tulajdonságok vagy összefüggések kifejezésére szolgál. Kapcsolódó kifejezések: jelenség, jelenségek, jelenség-kifejezések.