irodalomtudományban

Irodalomtudományban a szövegek értelmezése, történetisége és kulturális hatása a vizsgálat középpontja. A terület a irodalmi művek formai és jelentésbeli rétegeit, a művek keletkezésének történeti kontextusát, valamint befogadásukat és hatásukat vizsgálja. Az irodalomtudomány interdiszciplináris, módszertani eszközeit pedig a filológia, nyelvészet, filozófia, történelem és a kulturális tanulmányok különböző ágaiból kölcsönzi. A kutatás tárgya lehet a műfajok alakulása, a narratív szerkezetek, a stilisztika és a retorika, valamint a szövegek olvasói befogadása és intertextualitása, de foglalkozik kiadványtörténettel, fordítástörténettel és recepciótörténettel is.

A terület történetileg több fejlődési hullámon ment keresztül. A 19. század filológiai és történeti megközelítései a szövegek kontextusára helyezték a hangsúlyt, később a formális, strukturális irányzatok a belső szerkezetekre koncentráltak, majd a strukturális és posztstrukturalista (dekonstrukciós) megközelítések új értelmezési lehetőségeket teremtettek. Emellett a pszichoanalitikus, feminista, poszkoloniális és kritikái elméletek bővítették a vizsgálatok eszköztárát.

A kortárs gyakorlatban gyakran ötvözik a hagyományos kritikát a digitális humanizmussal: korpuszelemzések, digitális kiadások, elektronikus archívumok és vizualizációk segítik a kutatást. Az irodalomtudomány ágainak között megtalálható a történeti irodalomtudomány, az elméleti és kritikai ág, a regionális és nyelvi irodalmak vizsgálata, valamint az interkulturális összefüggések kutatása.