nyelvészet

Nyelvészet a nyelvek szerkezetének, használatának és fejlődésének tudományos tanulmányozása. A diszciplína elméleti és alkalmazott ágakat egyaránt felölel, célja a nyelvi rendszerek általános elveinek feltárása, a nyelvek közötti hasonlóságok és különbségek leírása, valamint a nyelvhasználatban megnyilvánuló jelenségek megértése.

A nyelvészet főbb ágai közé tartozik a fonetika és a fonológia, amelyek a hangok és hangrendszerek vizsgálatával foglalkoznak; a morfológia és a mondattan (szintaxis), amelyek a szóformák és a mondatrészek belső szerkezetét, illetve összefüggéseit elemzik; szemantika és pragmatika, a jelentés és a használat közötti viszonyokat vizsgálják. Emellett diskurzus-elemzés, dialektológia, történeti nyelvészet és nyelvtanulási/fordításelméleti kérdések is részei a területnek. Az alkalmazott nyelvészet a nyelvoktatás, beszédterápia és a nyelvi technológiák fejlesztése felé nyújt határozott átjárót.

A kutatás számos megközelítésben zajlik: elméleti nyelvészet (például generatív vagy kognitív megközelítés), strukturális és funkcionális irányzatok, valamint együttműködés nyelvi dokumentációval és korpuszelemzéssel. A modern nyelvészet gyakran integrál több módszert és interdiszciplináris elveket.

A nyelvészet kapcsolatban áll a pszicholingvizmussal, neurolingvisztikával, antropológiai és számítógépes tudományokkal. Kutatások eredményei segítik a nyelvi képzés, a nyelvi betegségek diagnózisa és rehabilitációja, a fordítás és a nyelvtechnológia fejlesztését.