posztstrukturalista

A posztstrukturalista olyan gondolkodó vagy irányzat, amely a strukturalizmus kritikájaként alakult ki és a jelentés bizonytalanságát, valamint a nyelv és diskurzus szerepét hangsúlyozza. A mozgalom a 1960-as évek végén François-országban bontakozott ki, és többféle irányzatot ölel fel, nem egységes iskolát jelent.

Kezdeti alakjai közé tartozik Jacques Derrida dekonstrukciója, amely a szövegben rejlő ellentmondásokat és a jelentés centrált sajátosságait vizsgálja; Michel Foucault a hatalom és tudás viszonyát elemzi, valamint a discurzusok társadalmi fungálását mutatja be; Roland Barthes és Julia Kristeva a szöveg olvasásának pluralizmusát és az intertextualitást hangsúlyozzák. A posztstrukturalizmus általában a jelentés nem rögzült, sokféle lehetőséget tartalmazó természetét állítja előtérbe, és a nyelvet inkább mint társadalmi gyakorlatot értelmezi, amely formálja a létezőket és az identitásokat.

Fő kiindulópontjai közé tartozik a szövegek többértelműsége, a szerző középpontjának eltolódása, a nyelv korlátozó hatásainak feltárása és a diskurzusok hatalmi jellegének feltárása. A posztstrukturalizmus hatott az irodalomtudományra, a kultúratudományokra, a társadalomtudományokra és a filozófiára, where a metanarratívákat, univerzális ítéleteket és identitásokat gyakran problematikusnak tekintik.

Vitás területek közé tartozik a relativizmus vádja és annak politikai vagy epistemológiai következményei, ugyanakkor követői a kritikai reflexivitást, a kontextus- és hatalmi viszonyok hangsúlyozását értékelik. A posztstrukturalizmus tehát nem egységes iskola, inkább különböző olvasatok és módszertanok összessége, amely a nyelv, a hatalom és a tudás összefüggéseit vizsgálja.