vasbevitel

Vasbevitel kifejezés arra utal, hogy mennyi vasat juttatunk be a szervezetünkbe ételek, italok és étrend-kiegészítők útján. A vas nélkülözhetetlen ásványi anyag, amely a hemoglobin és a myoglobin szerves részét képezi, illetve számos enzim működéséhez szükséges. A felnőttek egy részének, különösen a nőknél a reproduktív korban növekszik az igény, mert a havi vérzés több vasat igényel. A napi ajánlott beviteli mennyiségek függnek a kortól, a nemtől és a terhességtől: általában férfiaknál és postmenopauzában járó nőknél kb. 8 mg/nap, premenopauzás nőknél kb. 18 mg/nap; terhes nőknél kb. 27 mg/nap. A felső biztonsági határ, amely feletti rendszeres bevitel esetén nem ajánlott, általában 45 mg/nap felnőtteknél.

Források és felszívódás: a vas két fő formában kerülhet be a szervezetbe. A heme vas a halakban, húsokban és belsőségekben található, amely általában jobban felszívódik. A nem heme vas növényekben és feldolgozott élelmiszerekben is jelen van, de felszívódása kevésbé hatékony, és számos tényező befolyásolja. A C-vitamin növeli a nem heme vas felszívódását, míg a fitátok, polifenolok és a kalcium gátolhatják azt. A felszívódás jellemzően a patkóbél és a felső jejunum területén történik.

Rendellenességek és beviteli ajánlások: a vas a vashiányos állapotok és a vasszegény étrend szempontjából fontos tényező. A vashiány a világban a leggyakoribb fehérje- és vérképzési hiányállapot, amely fáradtságot, gyengeséget és anémiát okozhat. A diagnózis általában ferritin szinttel, transferrin-szaturációval és egyéb laboratóriumi paraméterekkel történik. Vasbeviteli ajánlások súlyos vérvesztés vagy felszívódási zavar esetén egyénre szabottan kezelhetőek, gyakran orális vas-szulfátra vagy más maszkos formák tartós szedésével; animalis eredetű vas esetén jobb felszívódás jellemző. Túladagolás ritkán fordul elő, de hosszú ideig tartó magas vasmennyiség veszélyes lehet, és orvosi felügyeletet igényel.

Összegzés: a vasbevitel kiegyensúlyozott étrenddel és élelmiszer-kiegészítőkkel érhető el, figyelembe véve az egyéni szükségleteket, az élelmiszerek felszívódási tulajdonságait és a potenciális rizikókat.