tetánusz

A tetánusz olyan életet veszélyeztető fertőző betegség, amelyet a Clostridium tetani nevű anaerob baktérium toxinja, a tetánospazmin okoz. A toxin gátolja a gátló neurotranszmitterek felszabadulását az idegrendszerben, így izommerevséget és görcsöket idéz elő. A fertőzés általában sebbe jutó spórákból indul ki; a tünetek gyakran a sérült szövet környékén jelentkeznek, de kialakulhat általános formában is.

A baktérium spórái a talajban, porban és állati eredetű anyagban élnek, és oxigénhiányos környezetben aktívvá válnak. A tetánospazmin a motoros neuronokhoz kötődik, és blokkolja a GABA- és glycin neurotranszmitterek gátló átvitelt, ami folyamatos izomfeszülést okoz. Ennek következtében trismusz (állkapcs záródása), arcfeszülés, nyaki merevség, opisthotonos és görcsök alakulhatnak ki. Autonóm zavarok is előfordulhatnak, például szívritmus- és vérnyomás-ingadozások.

Inkubációs idő általában 3–21 nap; a kezdeti tünet a trismusz, majd a törzs és végtagok merevsége, súlyos görcsök. A generalizált tetánusz életet kritikus módon befolyásolhatja a légzés és a keringés működését. Neonatalis tetánusz higiéniai problémák és hiányos anyaoltás miatt fordul elő, és súlyos kimenetelű lehet.

Diagnózisára a klinikai tünetek alapoznak; laboratóriumi vizsgálatok általában nem megerősítőek. Kezelésében fontos a fertőzött seb gondozása, sebészi tisztítás, antibiotikumos terápia (általában metronidazol), és tetanusz immunglobulin adása. Görcsoldó és nyugtató kezelés, valamint szükség esetén légútbiztosítás és intenzív megfigyelés szükséges.

Megelőzésének alapja a tetanusz toxoidtal végzett oltási sorozat: DTaP gyermekeknél, Td vagy Tdap felnőtteknél, az oltások közötti időköz 10 év. Sérülés után különösen fontos az oltási státusz felülvizsgálata és hiányában a megfelelő antisok, gyakran TIG alkalmazása. Neonatalis tetánusz megelőzése anya-oltással és higiénikus újszülött ellátással történik; világszerte a megelőzés a halálesetek számának csökkentésének alapja.