szívritmus

A szívritmus a szív összehúzódásainak gyakorisága és szabályossága. Származtatója az elektromos szabályozás, amelyet a szinusz csomó (SA csomó) indít el, onnan terjed a pitvarokra, a pitvarok közvetítik a jelet a pitvarok–kamrai vezetésen keresztül, és a kamrák összehúzódását kiváltva képezik a szívtípusokat. A normális nyugalmi pulzus felnőtteknél általában 60–100 ütés percenként. A szinusz ritmus esetén minden QRS-komplexhez P-hullám tartozik, és a PR-intervallum kb. 120–200 ms, a QRS-komplexum szélessége általában legfeljebb 120 ms.

Kóros szívritmusok közé tartoznak a bradycardia (lassú szívverés) és a tachycardia (gyors szívverés), valamint különféle aritmiák. Aritmiák lehetnek supraventricularisak (például pitvarfibrilláció, pitvarfibrilláció, AV-nodiális reentry tachycardia) vagy kamrai eredetűek (például kamrai tachycardia). Tünetek közé tartozhatnak palpitációk, szédülés, ájulás vagy dyspnoe; egyes esetekben észrevétlenek. A szívritmus megítéléséhez elektrokardiográfiát (EKG/ECG),Holtert, hosszabb monitorozást vagy terheléses vizsgálatot használnak.

Kezelésének alapelvei a ritmus- vagy frekvenciaszabályozásra, az okok megszüntetésére és az életmód- vagy gyógyszeres terápiára összpontosítanak. Gyógyszerek lehetnek béta-blokkolók vagy kalciumcsatorna-blokkolók a frekvencia csökkentésére, antiarrhythmiás szerek. Szívritmuszavar esetén elvégezhető elektromos kardioverzió, ablációs beavatkozás vagy eszközi terápia: pacemaker lassú ritmus esetén, ICD pedig szövődményes vagy veszélyes aritmiák esetén. A megelőzés a rizikófaktorok kezelése és a vezető betegségek kontrollja.