testfelület

Testfelület, vagy testfelszín, a test vagy élőlény külső határát jelöli, amely közvetlenül érintkezik a környezetével. A kifejezés több tudományágban használatos: biológiában a szervezet felületét, geometriában pedig egy test felületi határát jelentheti.

Biológiában a testfelület magába foglalja a bőrt és a nyálkahártyákat, illetve a légző-, emésztő- és kiválasztó rendszerek olyan felületeit, amelyek részt vesznek a gáz- és nedvességcserében. A felületeket különböző epiteliális sejtek borítják, feladatuk a védelem, a nedvesség megőrzése, az anyagcsere és a kölcsönhatás a külvilággal. A felületeket nagymértékben befolyásolja a felület–térfogat arány, amely meghatározza a cserének gyorsaságát és hatékonyságát.

Geometriai értelemben a testfelület a test határfelülete, amely meghatározza a felületi tulajdonságokat, például a felületterületet és a görbületeket. A mérnöki és számítási alkalmazásokban a felületek mérete alapvető a méretezésnél, áramlási és diffúziós folyamatok modellezésénél.

Funkciói közé tartozik a védelem, hőszabályozás és a külső hatások elleni védelem, valamint a gáz- és nedvességcsere, érzékelés és kommunikáció. A természetben a felületnövekedés gyakori adaptáció: bélbolyhok és vékonybél felszínének megnövekedése, a tüdő alveoláris rendszere, illetve a növények kutikula- és felületi struktúrái növelik a cserét.

Az orvostudományban a testfelület fogalmát használják a gyógyszeradagolás becslésére és égési sérülések súlyosságának értékelésére, mivel a felületi terület összefügg a folyadékvesztéssel és a metabolikus igényekkel. További kapcsolódó fogalmak: epidermisz, nyálkahártya, felületi terület.