gyorsaságát

Gyorsaságát az határozza meg, hogy egy tárgy milyen gyorsan mozog a térben, azaz milyen távolságot tesz meg időegységenként. A gyorsaság a fizikában skaláris mennyiség, irány nélkül. A gyorsulás a gyorsaság változásának mértéke és vektoros mennyiség. Pillanatnyi gyorsaság a megadott időpillanatban mért érték; az átlagos gyorsaság pedig a teljes megtett távolság osztva a teljes idővel. A gyakorlatban gyakran előfordul a kifejezés a „gyorsaságát” alakban, például „egy jármű gyorsaságát” értve alatta.

Mérés és egységek: A gyorsaság SI egysége a méter per másodperc (m/s). Gyakran használt a kilométer per óra (km/h) és a mérföld per óra (mph). Mérése történhet beépített sebességmérő eszközökkel járművekben, időmérési módszerekkel (start–stop) vagy hosszabb távolság alapján. Pontosabb méréshez a pillanatnyi gyorsaságot radar- vagy lidar eszközökkel, GPS-alapú követéssel vagy időmérő kapukkal határozzuk meg. A mért adatok gyakran függvényként kerülnek rögzítésre, ami lehetővé teszi az átlagos és a pillanatnyi gyorsaság kiszámítását.

Okok és tényezők: A gyorsaságot befolyásolja a teljesítmény, a légellenállás, a gördülési ellenállás, a tömeg és az áttétel, valamint a pálya vagy út felülete, a szél és a domborzat. Élőlényeknél a biomechanika, az izomerő és az edzettség is döntő szerepet játszik. Gyorsaság növelhető a légellenállás csökkentésével és a teljesítmény növelésével, illetve ezek kombinációjával.

Alkalmazások: A közlekedésbiztonságban a gyorsaság ismerete segít a sebességkorlátozások és a forgalmi szabályozás megtervezésében. Sportban és edzésben a gyorsaság mérése a teljesítmény értékelésére szolgál. Tudományos és mérnöki területeken a dinamikai viselkedés elemzésének és a tervezési döntéseknek alapja. A gyorsaság jelentését meg kell adni, ha pillanatnyi vagy átlagos gyorsaságot közölnek, és figyelembe kell venni a kontextust.