sérüléskockázat

A sérüléskockázat egy adott helyzetben vagy tevékenység során bekövetkező sérülés valószínűségének és kimenetelének mérőszáma. Gyakran úgy értelmezik, hogy a veszélyforrás megléte és az expozíció mértéke együttesen határozza meg a kockázat nagyságát. A munkavédelmi gyakorlatban a sérüléskockázat értékelése magában foglalja a veszélyek azonosítását, az expozíció mértékének becslését és a kockázat priorizálását.

Tényezők: fizikai veszélyek (mozgó gépek, csúszós felületek, éles vagy nehezen kezelhető alkatrészek), ergonómiai tényezők (ismétlődő mozdulatok, rossz testtartás, nehéz emelés), technikai és gazdasági tényezők (késleltetések, eszközhiba), valamint pszichoszociális tényezők (időnyomás, stressz). Egyéni tényezők is befolyásolják a sérüléskockázatot, például életkor, előzetes egészségügyi állapot vagy korábbi sérülések.

Mérés és értékelés: kvalitatív skálák (alacsony–közepes–magas) és kvantitatív mutatók (sérülések gyakorisága per munkaóra, súlyossági szint). A kockázatértékelést gyakran végzik el munkafolyamatok elemzésével, baleseti és közelbaleseti események nyilvántartásával, és kockázati mátrixok alkalmazásával.

Környezeti és alkalmazási területek között kiemelt a munkahelyi biztonság, a sport- és rekreációs tevékenységek, a közlekedés és mindennapi tevékenységek.

Kockázatcsökkentés: az elimináció/helyettesítés, mérnöki kontrollok (gépek biztonsági berendezései, rögzítések), adminisztratív intézkedések (biztonsági eljárások, korlátozott hozzáférés, munkaszervezés), és személyi védőfelszerelések. Ezen felül fontos a képzés, a karbantartás és a rendszeres felülvizsgálat, hogy a kontrollok hatékonyak maradjanak.

Összegzés: a sérüléskockázat kezelése rendszeres azonosítást, megfelelő kontrollok bevezetését és a folyamatok felügyeletét igényli annak érdekében, hogy a sérülések előfordulását csökkentsék.