szerológia

Szerológia a klinikai immunológia és a mikrobiológia ága, amely a vérszérumban lévő immunválaszokat és az antigén–ellenanyag kölcsönhatásokat vizsgálja. A fő cél a fertőző betegségek igazolása és nyomon követése, a korábbi expozíció bizonyítása, valamint a vakcinázás hatásának értékelése.

Az alapelve, hogy az immunrendszer ellenanyagokat termel az idegen antigénekkel szemben. Ennek kimutatására különböző szerológiai tesztek léteznek: kvalitatív vagy kvantitatív eredményeket adó vizsgálatok, köztük klasszikus módszerek (agglutináció, precipitáció, neutralizáció) és modern immunoassay-alapú technikák (ELISA, egyéb immunoenzim–alapú vizsgálatok, Western blot, immunfluoreszcencia, nephelometria, turbidimetria). Gyors tesztek is használhatók, például lateral-flow immunoassays.

Alkalmazások közé tartozik a fertőző betegségek diagnosztikája (például HIV, hepatitis B és C, szifilisz, COVID‑19), a vérbanki szűrés és a keresztminta‑összevetés a transzfúziók és a transzplantációk biztonságosabb végrehajtása érdekében, a vakcináció utáni válaszok értékelése, valamint a szeroprevalencia és járványügyi megfigyelés. Emellett autoimmun betegségek szerológiai markereit is vizsgálják.

Korlátai közé tartozik az ablakidőszak, amikor az ellenanyagok még nem megfelelő szinten vannak; előfordulhatnak hamis pozitív vagy hamis negatív eredmények, és felléphet keresztreagivitás vagy prozone-hatás. A megbízható értékeléshez minőségi és klinikai kontextus szerinti kiértékelés szükséges.

Történelem: a szerológia fogalma és alapelvei a 19. század végére nyúlnak vissza, amikor Emil von Behring és Shibasaburō Kitasato a diftéria antitoxin felfedezésével hozzájárult a terület fejlődéséhez.