diagnosztikája

Diagnosztika a betegségek felismerésének és csoportosításának tudományos és gyakorlati megközelítése a klinikusok számára. A diagnosztika magában foglalja a tünetek és anamnézis értékelését, a fizikális vizsgálatot, valamint a laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokat. A diagnosztikája pedig ezt a folyamatot vagy az elért diagnózist jelöli – általában a beteg állapotának pontos megnevezését, amely alapján kiválasztják a további kezelést. A kifejezés tehát lehet általánosan a diagnosztikai folyamatra utal, vagy konkrét, felállított diagnózisra.

A diagnosztikai folyamat a következő lépésekből áll: anamnézis felvétele, fizikális vizsgálat, differenciáldiagnózis felállítása, szükség esetén célzott vizsgálatok (laboratóriumi tesztek, képalkotás, biopszia, genetikai vizsgálatok), és a vizsgálatok eredményeinek összegzése a végleges diagnózis megállapításához és a kódoláshoz (például ICD-10/ICD-11).

Fontos a bizonyítékokon alapuló megközelítés, a diagnózis bizonytalanságának kezelése, a túl- vagy alul-diagnosztizálás kockázatainak mérséklése, valamint a beteg tájékoztatása és bevonása a döntésekbe. A diagnosztikája gyakran kezdeti és hosszú távú folyamat, amely a kezelési terápia kiválasztásához és a prognózis megítéléséhez vezet.

Elterjedtsége: az orvostudomány minden ágazatában alkalmazzák; orvosi diagnosztika mellett pszichodiagnosztika és állatorvosi diagnosztika is létezik. A diagnosztizálás nyelve gyakran standardizált kódokkal történik, hogy statisztikák, kutatások és egészségügyi rendszerek kommentálását lehetővé tegye.