agglutináció

Az agglutináció (magyarul agglutináció) a nyelvi morfológia egyik típusa, amelyben a szavakat lineáris morféma-sorozatból állítják össze, és minden morféma egyetlen grammatikai jelentést hordoz. A gyökérhez kötődő toldalékok adják meg például a számot, az esetet, a módot, a személyt vagy az igeidőt. Az ilyen nyelvekben a morfémák viszonylag jól elválasztottak egymástól, és a határaik jól felismerhetők a szó belsejében.

A jellemzők közé tartozik, hogy a morfémák általában állandó alakúak, és a sorban egymás után következnek, mindegyik a saját jelentését közvetíti. Gyakran toldalékos (suffixalapú) rendszer a meghatározó, de elő- vagy középfüggő elemek is megjelenhetnek egyes nyelvekben. Az agglutinatív rendszerek gyakran hosszú, összetett szavakat eredményeznek, ahol a mondatrészek összefüggései morfológiai úton igazolhatók.

Nyelvek, amelyeket gyakran agglutinatívnak sorolnak be, például török, finn, magyar, baszk és grúz. Példák a morfológiai szerkezetre:

- törökül: evlerimizden – ev (ház) + ler (többes) + iz (miénk) + den (ból/ból) = «a mi házainkból» vagyis «from our houses»; morfémái: ev + ler + iz + den.

- finnül: talossani – talo (ház) + ssa (ban/ben) + ni (en) = „az én házamban” vagyis „in my house.”

- magyarul: házainkban – ház (ház) + aink (a mi) + ban (ban) = „in our houses.”

Ez a rendszer a nyelvi typológia fontos részét képezi, összehasonlítva a fusional és izoláló nyelvekkel, ahol a morfológiai egyesítések és a mondatszerkezet is másképp működik.