mondatszerkezet

Mondatszerkezet a magyar mondatok felépítésének tudománya. Leírja, hogyan rendeződnek a szavak és morfémák a jelentés kifejezésére, beleértve a mondatrészek sorrendjét, az egyeztetést és a mellékmondat-építést. A magyar nyelv ragozása gazdag, amely lehetővé teszi a viszonylag szabad szórendet: a névszók esetjelölései kiemelik a kapcsolatrendszert, így a szöveg jelentése megőrizhető a különböző rendelésben is.

Főmondatokban a határozott ige általában a mondat második helyén áll. Az első helyen gyakran a téma vagy a hangsúlyos elem van, a többi mondatrész pedig a mondat végére kerülhet. A gyakori alapvonal alany–ige–tárgy, de a szóelemek elhelyezése a hangsúlytól és a kontextustól függően módosítható. Például: Én olvasok egy könyvet. Egy könyvet olvasok.

A melléknév a főnév előtt áll, a számnevek és determinánsok szintén megelőzik a főnevet. A direkt tárgy esetértelmezése a határozott- és határozatlan tárgykifejezés függvényében változik; a határozott tárgy gyakran -t kap (látom a házat), míg határozatlan esetben is előfordulhat a formázott tárgy. A mondatszerkezetet befolyásolja az is, hogy a tárgy mennyire kiemelt vagy új információ.

Alárendelt mondatokban a ige gyakran a mondat végére kerül, különösen a hogy kötőszóval bevezetett mondatokban. A mondat második pozícióját a kötőszók és a hangsúlyos elemek is befolyásolhatják.

Kérdő mondatok: igen/nem kérdésekhez az ige végére kerülhet a -e kérdőragasztó, például Olvasol-e? A wh-kérdőszavak (hol, ki, mi, mit) pedig általában a mondat elején vagy közvetlenül az ige elé kerülnek.