szacharidok

Szacharidok, vagy cukrok, a szerves vegyületek csoportja, amelyeket elsősorban szén-, hidrogén- és oxigéngyökök alkotnak, és általában (CH2O)n képlettel lehet leírni. Fő alcsoportjai a monoszacharidok, diszacharidok és poliszacharidok. A monoszacharidok a legegyszerűbb egységek, például a glükóz, a fruktóz és a galaktóz; aldózok és ketózok lehetnek. A diszacharidok kettő monoszacharidból állnak, például a szacharóz (glükóz+fruktóz), a laktóz (glükóz+galaktóz) és a maltóz (glükóz+glükóz). A poliszacharidok hosszú láncokat alkotnak; közismert példák közé tartozik a keményítő és a glikogén energiatároló szerepben, a cellulóz a növényi sejtfalak szerkezetét adja, a kitin pedig rovarok exoszkeletonjében található.

Fontos szerepük van az élő szervezetekben energiaforrásként és raktározóként, illetve a sejtfalak és más szövetek szerkezeti elemei lehetnek. A rostos poliszacharidok közé tartozó cellulóz és más emészthetetlen rostok támogatják a bélműködést és a mikrobiom egészségét. Az élelmiszerben a szénhidrátok átlagos energiatartalma körülbelül 4 kcal/g. A szacharidok minősége és mennyisége hatással van a vércukorszintre, az emésztésre és a táplálkozási egyensúlyra, ezért a rostban gazdag, összetett szacharidok fogyasztása általában előnyösebb.