stresszhatások

A stresszhatások kifejezés a stresszoroknak való kitettség által kiváltott következményeket írja le, legyenek azok biológiai, pszichológiai vagy szerkezeti jellegűek. Akut és krónikus hatások egyaránt előfordulhatnak, és erősen függnek a terhelés típusától, időtartamától, a rendszer ellenálló-képességétől és a környezeti körülményektől. Gyakran különböztetik meg primer (direkt) és másodlagos (következményes) hatások között.

Az élő szervezetekben a stressz aktiválja az autonóm idegrendszert és a HPA-tengelyt, amely adrenalinra és kortizolra vezet. Rövid távon növeli az éberséget és a teljesítményt, de a krónikus vagy ismétlődő stressz hozzájárulhat vérnyomás-emelkedéshez, anyagcsere-rendellenességekhez, immunváltozásokhoz és alvászavarokhoz, s akár mentális egészségi problémákhoz is. Megfelelő megküzdési módok, például rendszeres mozgás, pihenés és társas támogatás, mérsékelhetik ezeket a hatásokat.

Gépészeti és anyagtudományi értelemben a stressz a belső erők eloszlását jelenti egy testben. Az elasztikus tartományban a feszültség és a deformáció arányos; nagyobb terhelésnél plasztikus deformáció és maradó alak alakul ki. Gyakori jelenségek: fáradás, időfüggő deformáció (creep) és törés. A tervezésben figyelembe veszik a feszültség-koncentrációkat és a biztonsági tényezőket.

Növényeknél és ökoszisztémáknál a környezeti stresszhatások közé tartozik a szárazság, sózás, hőmérséklet-ingadozás, fényhiány és mérgező anyagok. Ezek csökkentik a növekedést és a termékenységet. A növények stresszválasza magában foglal hormonális módosításokat, sztomata-zárást és oszmotikus alkalmazkodást; ökoszisztémák szinten pedig a stressz befolyásolja fajok eloszlását és kölcsönhatásait.