éberséget

Éberség, vagy éber állapot, a magyar nyelvben a személy ébrenlétének és figyelmének állapotát jelenti. Magában foglalja az észlelés képességét, a figyelem fenntartását és a környezeti ingerekre adott gyors, megfelelő válaszokat. Az éberség az alvással, kábultsággal vagy altatással ellentétes állapot.

Az éberség szó az éberből származik, amely az ébrenlétre utal. Filozófiában és kognitív tudományokban az éberséget gyakran a tudatosság egyik összetevőjeként tárgyalják: a külvilág érzékelése és a belső figyelem együtt járó állapotként írják le. A hétköznapi nyelvben összetettebb értelemben használatos, de a hangsúly az ébrenlét és a kapcsolódó figyelmi folyamatokon van.

Klinikai kontextusban az éberség a tudatosság szintjét jelöli: a beteg orientált-e személyhez, időhöz és helyhez, reagál-e és beszéd- vagy motorikus válaszai megfelelőek-e. Ezt az állapotot gyakran értékelik a sürgősségi vagy intenzív osztályokon, például a Glasgow-kóma skála (GCS) alapján vagy hasonló értékelő rendszerekkel.

Az éberség fontos a mindennapi életben is, például vezetés vagy munka közben a helyzetek felismeréséhez és a gyors döntésekhez. Több tényező befolyásolhatja, például alvásminőség, stressz, gyógyszerek vagy kábítószer-használat; ezek változtatják az éberség szintjét és a figyelem megbízhatóságát.