recidívitást

Recidívitás, vagy recidívizmus, a büntetőjog és kriminológia fogalma, amely a szabadulást vagy a büntetés befejezését követően az elítélt személy által elkövetett újabb bűncselekmények vagy visszaeső magatartások gyakoriságát és folyamatait írja le. A kifejezés a büntetőjogon túl használható a gyógyászatban és addiktológiában is, ahol a betegség vagy függőség relapszusa értendő visszaesésként.

Mérési szempontból a recidívitást gyakran úgy értelmezik, hogy a korábban büntetett személyek meghatározott időszakon belül elkövetnek-e újabb bűncselekményt, illetve visszaesik-e a jogsértő viselkedéshez. A leggyakoribb mutatók közé tartozik a börtönbe visszasorolt személyek aránya, az elítélések aránya vagy a letartóztatások száma. Az időtáv lehet 12, 24 vagy 36 hónap, és a mérést nagyban befolyásolja az adatszolgáltatás minősége.

Faktoriális befolyásoló tényezők: egyéni jellemzők (kor, előző bűnelkövetések száma, kábítószer- vagy alkoholfogyasztás), mentális egészség, képzettség és foglalkoztathatóság, lakhatás és szociális támogatás; kormányzati és intézményi környezet (felügyeleti rendszerek, programok). A kockázat- és szükségletalapú (RNR) megközelítés hangsúlyozza, hogy a beavatkozások a visszaesés kockázatát és a kliens szükségleteit egyszerre célozzák.

Prevenciós és rehabilitációs megközelítések: kognitív-viselkedésterápia, magatartás- és érzelemszabályozási készségek fejlesztése, szenvedélybetegségek kezelése, oktatás és képzés, munkahelyteremtés és lakhatási támogatás, valamint a felügyelet hatékony alkalmazása. A visszaesés megelőzésében a stabil környezet, hosszú távú gondozás és a társadalmi reintegráció támogatása kulcsfontosságú.

Más kontextusban a recidívitás fogalma a krónikus betegségek relapszusára is utalhat, például szenvedélybetegségek vagy pszichiátriai állapotok esetén. Ilyen helyzetekben a relapszus megelőzésére a tartós ellátás és a támogató hálózatok kiépítése a cél.