rakétahordozó

A rakétahordozó, más néven hordozórakéta, egy olyan repülőeszköz, amelyet elsősorban műholdak, űrszondák, vagy emberes űrhajók Föld körüli pályára vagy azon túli űrbe juttatására terveztek. Ezek a rendkívül összetett szerkezetek általában több fokozatból állnak, melyek mindegyike saját hajtóművekkel és üzemanyaggal rendelkezik. A fokozatok elhasználódásuk után leválnak, csökkentve ezzel a rakéta tömegét és lehetővé téve a további gyorsulást.

A hordozórakéták működése a Newton harmadik törvényén, az akció és reakció elvén alapul. A hajtóművek nagy sebességgel lövellnek ki magukból égéstermékeket (gázokat), ami ellenerőként tolja a rakétát ellenkező irányba. A feladatuk, hogy elegendő sebességet és magasságot biztosítsanak a hasznos teher számára ahhoz, hogy elnyerje a kívánt pályát, és ne essen vissza a Földre.

Különböző méretű és teljesítményű rakétahordozók léteznek, attól függően, hogy milyen tömegű és milyen messzire kell juttatni az űrobjektumot. A legismertebb hordozórakéta-családok közé tartoznak az orosz Szojuz, az amerikai Falcon 9 és Atlas V, valamint az európai Ariane. Ezek a járművek kulcsfontosságúak a modern űrkutatás, a távközlés, a navigáció és a tudományos megfigyelések szempontjából. A fejlesztésük folyamatos, a hatékonyság növelése, a költségek csökkentése és az újrafelhasználhatóság elérése a fő célok.