hordozórakéták

A hordozórakéta olyan rakétarendszer, amelynek célja a hasznos teher földkörüli vagy más magasabb pályára juttatása. A teher lehet műhold, űrszonda vagy kísérleti eszköz. A jármű általában több fokozatból áll: az első fokozat adja meg a kezdeti gyorsítást, a felső fokozatok pedig végrehajtják a pályára állítást. A hajtóanyag lehet folyékony vagy szilárd, és a fokozatok közti manőverezéshez precíz vezérlés szükséges. Különbséget teszünk orbitalis hordozórakéták és szuborbitális hordozórakéták között: előbbiek a Föld körüli pályára, utóbbiak pedig csak rövidebb útvonalra repülnek.

A modern rendszerkészletben kereskedelmi és állami programok egyaránt megtalálhatók. A visszatérő vagy újrahasznosítható első fokozatok révén a költségek csökkentésére törekszenek, például a SpaceX Falcon 9 példája révén. Más ismert rendszerek közé tartozik az Atlas V, az Ariane 5 és az Ariane 6 Európában, a Soyuz-2 Roszkozmosz felől, a hosszú sora a kínai Long March, valamint a régebbi Proton-M. A 20. században a Szovjetunió R-7 Szemjorka hordozórakétája volt az első sikeres orbitális rendszer, amely a Sputniket pályára állította; ezt követte a Saturn V az Apollo-program számára. A hordozórakéták ma is nélkülözhetetlenek a műholdkirendelések és űrkutatási küldetések megvalósításában.