gyorsítást

Gyorsítás a sebesség időbeli változásának fizikai fogalma. A gyorsítás vektormennyiség, egysége a méter per másodperc négyzet (m/s^2). Pozitív gyorsítás növeli a sebességet, negatív gyorsítás pedig csökkenti azt (fékezés). A gyakorlatban a gyorsítás megítélése gyakran a sebesség megváltozásának mértéke és iránya szerint történik.

Formái közé tartozik a lineáris gyorsítás (a test egyenes vonalú gyorsulása) és a rotációs gyorsítás (szög gyorsulása a forgó testnél). Megkülönböztetünk átlagos gyorsítást és az azonnali gyorsítást; az azonnali gyorsítás a pillanatnyi sebességváltozás ütemét adja meg.

Matematikailag az átlagos gyorsítás a Δv/Δt arányával adható meg: a = Δv/Δt. A mozgástípusokból adódó alapvető összefüggések közé tartozik a v = v0 + a t és a s = v0 t + 0.5 a t^2. A külső erők és munkavégzés kapcsolata a munka-energia tétellel írható le: ΔK = W. Newton második törvénye alapján a nettó erő F = m a, vagyis a = F/m.

Gyakorlati jelentősége van például járművek gyorsításában és fékezésében, motorok és hajtásrendszerek tervezésében, sportteljesítmények elemzésében, illetve számos mérnöki és fizikai modellben fontos paraméter. A gyorsítást befolyásolja a közegellenállás, súrlódás és más erők, amelyek korlátozzák vagy formálják a kívánt ütemet.