Gyorsítás

Gyorsítás a fizikában annak a mennyiségnek a neve, amely megadja, milyen gyorsan változik egy test sebessége időben. Ez egy vektoros mennyiség, amelyet a sebesség időbeli deriváltjával írhatunk fel: a = dv/dt. Az SI rendszerben mértékegysége az m/s^2.

Lineáris gyorsítás esetén a test egy adott irányban gyorsul vagy lassul. Ha a gyorsítás állandó, a mozgás v = v0 + a t és s = s0 + v0 t + 0.5 a t^2. Ebből következik, hogy a gyorsítás a mozgás alapja.

Newton második törvénye szerint a nettó külső erő hatására a test gyorsul: a = F/m. Ez összefügg az erők irányával és nagyságával, és megmutatja, miért gyorsul egy tömeggel nagyobb erő hatására.

Forgatókönyvekben a szögletes gyorsítás α = dω/dt, ahol ω a szögsebesség. A hozzá tartozó nyomaték τ = I α, az I a tehetetlenségi nyomaték.

Mérőeszközök: accelerometerek mérik a gyorsítást; gyakran adják meg m/s^2 vagy g egységekben (1 g ≈ 9.81 m/s^2).

Alkalmazások: közlekedésben, repülésben, sporttudományban és mérnöki tervezésben fontos, mert a gyorsítás leírja, hogyan változik a sebesség adott erőhatásra.

Relativitáselméleti szempontból a gyorsítás viselkedése közel a fénysebességhez összetett: a koordinátás gyorsítás és a tér-idő viszonyai befolyásolják a mozgást; a hordozó testben érzékelt gyorsítás a proper acceleration.