polyszacharidok

Poliszacharidok olyan nagy molekulatömegű szénhidrátok, amelyek monoszacharid egységek polimerizációjával keletkeznek. Glikozidos kötések kötik össze az egységeket, és a láncok lehetnek lineárisak vagy elágazóak. A poliszacharidok lehetnek homopoliszacharidok, azonos cukorismétlődésével, vagy heteropoliszacharidok, különböző cukrokból álló láncokkal.

Funkcióik szerint energiaforrásként és szerkezeti összetevőként, illetve a kiválasztott élőlények biológiájában betöltött szerep szerint különböznek. Energiatároló poliszacharidok például a keményítő növényekben és a glikogén az állatokban. Szerkezeti szerepükre példa a cellulóz a növényi sejtfalban és a kitin az ízeltlábúak között. Emellett számos egyéb poliszacharid létezik, például pektin a növényi sejtfalban, alginátok a tengeri élőlényeknél, valamint glükózamin-alapú poliszacharidok és proteoglikánok az állati kapcsolóelemek között.

A leggyakoribb példák közé tartozik a cellulóz β-1,4-glikozid-kötésekkel, a keményítő amylose és amylopektin α-kötésekkel, valamint a glikogén α-kötésekkel. Emellett fontosak a növényi rostokban található rostos poliszacharidok, melyek emésztés szempontjából általában nem bomlanak le teljesen. A poliszacharidok világa fontos az élelmiszeriparban, gyógyszeriparban és biotechnológiában, illetve alapvető élettani és ökológiai funkciókat töltenek be.