osmolalitását

Az osmolalitás olyan koncentrációmérték, amely az oldott részecskék számát adja meg kilogramm oldószerre vetítve. Egysége mOsm/kg (milliosmolaritás). Az osmolalitás a részecskék különféle fajta és mennyisége alapján méri az oldószerben oldott hatóanyagokat, például ionokat, cukrokat vagy szerves oldószereket.

Az osmolalitás és az osmolaritás közötti különbség abban áll, hogy az osmolalitást kilogramm oldószerre, az osmolaritást pedig kilogramm oldat tömegére számítják. Testfolyadékokban a két érték közelítőleg egyenlő, mivel a folyadék mennyisége közel literes térfogatú.

Számítás és értelmezés: klinikai környezetben gyakran alkalmazzák a szervezet osmolalitásának közelítő kiszámítását: Osmolality ≈ 2 × [Na+] + Glucose/18 + BUN/2.8, ahol Na+ mmol/L-ben, Glucose és BUN mg/dL-ben szerepel. Az összegzett érték közelítően megadja a plazma szérum osmolalitását. Ethanol vagy egyéb oldott anyagok jelenlétében osmolalité gap segítségével lehet felmérni a hozzáadódó hozzájárulást.

Mérés és alkalmazás: osmométerrel közvetlenül mérhető az osmolalitás; leggyakoribb módszer a fagyáspont-süllyedés ( freezing point depression). Az osmolalitás értékei fontosak a folyadékháztartás, a víz- és nátriumegyensúly, valamint különböző mérgezések értékelésében.

Normál értékek és jelentőség: felnőttek plazmájának normál osmolalitása körülbelül 275–295 mOsm/kg. Hyperosmolalitás például hypernatriémában vagy súlyos hyperglikémiában fordul elő; hypoosmolalitás hyponatrémiában és egyes vízvisszatartási állapotokban. Az osmolalitás ismerete segít a páciens folyadékegyensúlyának értékelésében és a terápiás döntések meghozatalában.