osmolalitása

Az osmolalitás (osmolalitás) a testfolyadékokban elhelyezkedő osmotikusan aktív részecskék számát adja meg kilogrammonként. Az egység milliosmoles per kilogram, röviden mOsm/kg. Ez az érték nemcsak a sók és cukrok jelenlétét tükrözi, hanem a folyadék- és elektrolit-egyensúly állapotát is jelzi. Az osmolalitás és az osmolaritás közötti különbség fontos szemléltető különbség; klinikai gyakorlatban inkább az osmolalitás jelenik meg, mivel az a testfolyadékok viszkozitására és oldott részecskéinek mennyiségére vonatkozik.

A plazma osmolalitás normál tartománya hozzávetőleg 275–295 mOsm/kg. A vizelet osmolalitása a hidratáltságtól és a bizonyos hormonális szabályozásoktól függően igen széles tartományban változhat, például körülbelül 50–1200 mOsm/kg között. A mérést közvetlenül osmometerrel végzik, vagy kiszámítják a Na+, glükóz és urea (BUN) koncentrációkból: Osm_calc ≈ 2 × Na+ (mmol/L) + Glucose (mg/dL)/18 + BUN (mg/dL)/2.8. A kapott értéket összevetve a közvetlen mért osmolalitással kapjuk az osmolalitási gapet, amely normálisan általában <10 mOsm/kg, és toxikus anyagok jelenlétére utalhat.

Jelentősége: az osmolalitás fontos a víz- és elektrolit-egyensúly értékelésében. Alacsony osmolalitás gyakran vízbeviteli-többlet vagy vízretenció tünete; magas osmolalitás vízhiányt vagy hypernatremiát jelezhet. Az osmolal gap segíthet toxikus anyagok, például etanol, methanol vagy etilén-glikol jelenlétének gyors felderítésében a klinikai értékelés során.