orrnyálkahártyaendoszkópia

Az orrnyálkahártya az orrüreg belső felszínét borító nyálkahártya, amely a légzési folyamatokat támogatja és védi a szervezetet. Felszínét általában a pseudostratified ciliated columnar epithelium képezi, amelyben goblet-sejtek termelnek nyálat. Az epitélium alatt található lamina propria gazdag vérellátású kötőszövet, mirigyekkel és nyirokből álló kötőszöveti elemekkel. A nyálkahártya két fő rétegre tagolódik: a felszíni nyálkahártya és a mélyebb submucos réteg, amely mirigyeket és idegekben gazdag idegvégződéseket tartalmaz.

Funkciói közé tartozik a levegő felmelegítése és nedvesítése, karbonszenek és egyéb részecskék kiszűrése a légutakba jutó idegen anyagokból, valamint a mucociliaris rendszer révén a váladék és lerakódások eltávolítása. A nyálkahártya működését nagy mértékben szabályozzák a helyi érhálózatok és idegek, amelyek hozzájárulnak a nyálkahártya vérellátásához és reflexes válaszokhoz, például az orrduguláshoz vagy a váladékképződéshez. Az orrüreg felső része, az úgynevezett orrnyálkahártya- vagy szagló nyálkahártya, külön funkcióval rendelkezik az illatanyagok észlelésében.

Klinikailag fontos a nyálkahártya gyulladása vagy irritációja, amelyet allergiás vagy infekciós rhinitis, vasomotoros nátha vagy krónikus rhinosinusitis kísérhet. Ezt gyakran kísérik orrdugulás, váladékozás,szárazság vagy éppenséggel orrvérzés. Hosszú távú elváltozások esetén polipok is előfordulhatnak.