nyelvészeten

A nyelvészet a nyelvek szerkezetének és használatának tudománya. A kutatás a hangok, a szókészlet és a mondatszerkezet leírásától a jelentés és a kommunikáció összefüggéseinek vizsgálatáig terjed. A nyelvészetben gyakran megkülönböztetnek elméleti és leíró megközelítéseket, és fontos a nyelvek közötti összehasonlítás.

Az alapágazatok közé tartozik a fonetika és fonológia (hangok és rendszerek), a morfológia (szótagszerkezet), a szintaxis (mondatszerkezet), a szemantika és pragmatika (jelentés és használat), a történeti nyelvészet, valamint a társadalmi és kognitív nyelvészet (sociolingvisztika, pszicholingvészet, neurolingvészet). Emellett kiemelt szerepe van a korpusznyelvészetnek és a számítógépes nyelvészetnek, amelyek nagymennyiségű nyelvi adat elemzésére és modellezésére épülnek.

A kutatási módszerek között szerepel terepmunkával történő adatgyűjtés, hang- és szöveges adatok transzkripciója, összehasonlító nyelvészeti elemzések, szerializált kísérletek és korpusz- vagy modell-alapú megközelítések. A nyelvészet általános célja a nyelvek működésének megértése, de egyúttal gyakorlati alkalmazásokhoz is vezethet.

Az alkalmazások közé tartozik a természetes nyelvfeldolgozás, fordítástechnika, nyelvoktatás és nyelvpolitika, beszéd- és írás alapú technológiák fejlesztése, illetve a nyelvi szociális kérdések vizsgálata.