szókészlet

Szókészlet vagy szókincs a nyelv vagy személy által ismert és használható szavak összessége. Nyelvészeti értelemben a szókészlet a nyelv lexikonát jelenti, amelyhez a lexemek (alapszavak, például igék, főnevek), a ragozott formák és a szókapcsolatok tartoznak. A szókészlet nélkülözhetetlen a megértéshez és a kifejezéshez, mert a szavak és kifejezések jelentik a kommunikáció alapegységeit.

Az egyéni szókészlet két fő részre oszlik: aktív és passzív szókincs. Aktív szókincsbe tartoznak azok a szavak és szókapcsolatok, amelyeket az ember rendszeresen használ írásban vagy beszédben. Passzív szókincs pedig magában foglalja azokat a szavakat, amelyeket felismer, megért, de nem feltétlenül alkalmaz gyakran. A nyelvi szókincs közösségi szinten is értelmezhető: egy adott nyelv közösségére jellemző szókészlet, amelyben a köznyelvi, szakterületi és regionális elemek egyaránt megtalálhatók.

Strukturálisan a szókincs elemei a lexemek, a hozzájuk tartozó lemmas (az alapforma), a toldalékolt és ragozott formák, valamint a szókapcsolatok és idiomatikus kifejezések (collokációk, szófordulatok). A szókincs gazdagságát a frekvencia (gyakoriság) és a kontextus formálja.

Fejlesztése nyelvtanulásban és nyelvészeti kutatásokban is kulcsfontosságú. Fókuszban a gyakorisági listák, kontextusban történő gyakorlás, olvasás és hallgatás, valamint aktív gyakorlatokkal történő bővítés. Az informatikában a szókészletet lexikonokként vagy szótáradatbázisként használják természetes nyelvfeldolgozásban és fordító rendszerekben.