nukleinsavakban

Nukleinsavak (dezoxiribonukleinsav, DNS, és rizibonukleinsav, RNS) olyan biopolimerek, amelyek információt tárolnak, átadnak és meghatározzák a sejtek működését. Az alapegységük a nukleotid, amely cukorból (DNS-ben dezoxiribóz, RNS-ben ribóz), foszfátcsoportból és nitrogénalapból áll. A nitrogénalapok a timin, adenin, guanin és citozin (DNS-ben), illetve uracil (RNS-ben) közül kerülnek ki; a bázispárok DNS-ben A–T és C–G, RNS-ben A–U és C–G kötéseket alkotnak. A DNS kettős szálú, antiparallel szerkezetű, amelyet a foszfát–cukor gerincek kötnek össze, a belső bázisparok pedig stabilizálják.

Az RNS általában egy szálú, de hajtogatódása révén funkcionális másodlagos szerkezetei is kialakulhatnak. A DNS elsődleges feladata a genetikai információ tárolása és örökítése; replikáció során pontos másolást végeznek a DNS-polimeráz enzimek. Az RNS részt vesz a transzkripcióban, vagyis az információ átírásában DNS-ről RNS-re, majd a fehérjeszintézishez vezető úton. Az mRNS a riboszómákhoz szállítja a genetikai kódot, az rRNS a riboszómák felépítésében, a tRNS pedig az aminosavak szállításában vesz részt. A nukleinsavak negatív töltése a foszfátcsoportok miatt jellemző, és sejtalapú elhelyezkedésük változatos: DNS a sejtmagban, a mitokondriumokban és kloroplazmákban található; RNS a citoplazmában és a sejtmag környezetében fordul elő.

A nukleinsavak alapvető elemei a modern biotechnológiának is, például PCR-rel, szekvenálással és molekuláris diagnosztikával alkalmazzák őket. Összefoglalva: a nukleinsavak az élet alapvető információhordozói és működésének szabályozói.