megítélést

Megítélést (a megítélés accusative alakja) a megítélés aktusára vagy eredményére utaló magyar szó. A szó a megítél igéből származik, amelynek jelentése: ítélni, felmérni, véleményt alkotni. A megítélés tehát az a folyamat vagy az a végeredmény, amikor valaki valamiről véleményt, értékelést alkot vagy ezt nyilvánítja ki. A kifejezés tehát lehet szubjektív vélemény vagy formálisabb, mérhető értékelés is, attól függően, milyen kontextusban használják.

Etymológiailag a megítélés a meg- előtag és az ítél igéből képzett -és képzővel keletkezett főnév. A szó általános jelentésköre lefedi a személyes vagy közös véleményt, valamint árnyaltabb, strukturált értékeléseket. Grammatikailag a megítélést az ige megítélésének konkrét tárgyaként használják (például „a döntés megítélést igényel”), de leggyakrabban a vélemény vagy értékelés tartalmát fejezi ki.

Használati területei közé tartozik a mindennapi beszédben megnyilvánuló személyes megítélések kifejezése, illetve szakmai kontextusokban a teljesítmények, események vagy információk értékelése. A psikológiában gyakran kapcsolódik a kognitív megítélés fogalmához, amely az események és ingerek jelentésről, jelentőségéről és érzelmi hatásáról szól. A közéleti és médiakommunikációban pedig a megítélés a nyilvános image és reputáció alapja lehet; a szervezetek gyakran dolgoznak a megítélés formálásán és javításán keresztül kommunikációval és hitelességépítéssel.

Kapcsolódó kifejezések: értékelés, bírálat, becslés. A megítélés objektivitása és szubjektivitása a kontextustól függ, és eltérő pontosságú vagy megalapozottságú lehet.