megítélés

Megítélés egy magyar kifejezés, amely általánosságban véleményt, értékelést vagy ítéletalkotást jelent. A szó a meg- képzővel képzett igealakból, a megítél (ítél, értékel) igéből származik, és több kontextusban használatos attól függően, hogy formális jogi döntésről, szakmai értékelésről vagy személyes véleményről van-e szó.

A jogban megítélés alatt gyakran a bírósági döntést vagy ítéletet értik, amely jogi normák és bizonyítékok alapján hozott határozatot jelent. A hétköznapi nyelvben megítélés lehet valakinek a személyes véleménye egy helyzetről, egy teljesítményről vagy egy tárgyról: például munkateljesítmény-értékelés, esztétikai megítélés vagy szakértői minősítés.

Társadalmi és pszichológiai kontextusban a megítélés az emberek másokról alkotott benyomásait és ítéleteit jelenti; ide tartozik a benyomásformálás, attribúció és előítélet fogalma. A megítélés lehet szubjektív és kulturálisan befolyásolt, de szakmai környezetben törekednek annak objektív és mérhető alapokra helyezésére.

Kapcsolódó fogalmak: ítélet, értékelés, vélemény, előítélet, minősítés. A pontos jelentés mindig a kontextustól függ, és gyakran különbözik annak alapján, hogy jogi, tudományos, szakmai vagy személyes értelemben használják.