lizószómákkal

Lizószómák azok a membránnal határolt sejtszervecskék, amelyek főként az állati sejtekben találhatók. Belső környezetük savas, pH-ja körülbelül 4,5–5,0, ami lehetővé teszi a hidrolitikus enzimek optimális működését. A lizószómák savas hidrolázokat tartalmaznak, például proteázokat (cathepsinek), lipázokat, nukleázokat és gliko­zidázokat. Az organellumok kialakulása a Golgi-készülékből indul, és főként late endosome-ok fúziója révén jön létre; a célba érésben részt játszik a mannóz-6-foszfát címkézés és az M6P receptorok.

Fő feladata a makromolekulák lebontása és újrahasznosítása. Endocitózissal, autofágiával és a károsodott sejtszervecskék lebontásával járulnak hozzá a sejtműködéshez. Autofágia esetén az autofagoszómák fuzionálnak a lizószómákkal, és a bennük található tartalom bomlik le. Ezenkívül fontos immunológiai szerepekben is részt vehetnek: antigének lebontása és bemutatása, valamint a sejtsignálás támogatása, például a mTORC1 jelátvitelének szabályozásában a lizószomákhoz kapcsolódóan.

Diszfunkcióik lysosomális tárolási betegségekhez vezethetnek, amikor egy vagy több hidroláz hiánya miatt anyagok halmozódnak fel a sejtekben. Ilyen betegségek közé tartozik a Gaucher-kór, a Pompe-kór és a Tay–Sachs-betegség. Kezelésük közé tartozik enzimpótló terápia és más megközelítések a betegség típusától függően.