hidrolázokat

Hidrolázok azok az enzimek, amelyek kémiai kötések hidrolízisével bontják le molekulákat víz használatával. Az EC 3 csoportba tartoznak, és fontos szerepet játszanak az emésztésben, a sejtbiokémiában és az anyagcsere szabályozásában. Fő alkotóik közé tartoznak a proteázok (fehérjék peptidkötéseinek bontása), a lipázok (-zsírok észterköteinek hidrolízise), a glikozidázok vagy glikozidázok (szacharidok és poliszacharidok bontása), a nukleázok (DNS- és RNK-kötések bontása) és a foszfatázok (foszfátcsoportok eltávolítása). Ezen alkategóriákon belül számos altípus létezik, például endo- és exo-hidrolázok, illetve különböző metallo-, szerin- és más katalitikus mechanizmusok alapján.

Mechanizmusuk lényege, hogy a víz katalitikusan beépül a célkötéshez, és ezzel hidrolízist hoz létre. Sok hidroláz rendelkezik specifikus katalitikus részegységekkel vagy ion-kötőhelyekkel: például szerin proteázok a Ser-His-Asp triádot használják, míg más hidrolázok fémionok segítségével aktiválják a vizet. A reakciók gyakran igen specifikusak a szubsztrátokra és a környezeti feltételekre (pH, hőmérséklet).

Elterjedésük és jelentőségük széleskörű: az emésztőrendszerben a tápanyagok felszívódását biztosítják; sejten belül a lizoszomális hidrolázok bontják a felhalmozódott makromolekulákat; bizonyos hidrolázok szerepet játszanak jelátvitelben és szabályozásban is. Klinikai érdekesség: hidroláz-hiányok betegségeket, például Pompe-kórt vagy lizoszomális tárolási rendellenességeket okozhatnak. Ipari alkalmazások között megtalálhatók a mosó- és tisztítószerek, az élelmiszeripar és a biotechnológia területei, ahol hidrolázokat használunk fehérje- és olajbontásra vagy bioalapú katalízisként.

---