Endocitózissal

Endocitózis egy sejtes uptake folyamat, amely során a sejt a plazmamembránról külső anyagokat veszi fel és vesiculáris struktúrákba zárja, majd belső térbe juttatja azokat. A folyamat energiát igényel, és több különböző útvonalon valósulhat meg.

Fő típusai közé tartozik a fagocitózis, amely nagyobb részecskéket vagy mikroorganizmusokat vesz fel; a pinocitózis, amely a folyadékokat és oldott anyagokat véletlenszerűen engedi be; a receptor-mediált endocitózis, amely receptorekkel kiváltott, specifikus anyagok vesztését eredményezi (gyakran klathrin koatív vesiculumokban); továbbá a makropinocitózis és a caveolin-mediált endocitózis. Ezek a folyamatok különböző sejt-típusokban és biológiai kontextusokban fordulnak elő.

Az endocitózis általában a kötődés vagy adhézió a membránhoz kezdődik, ezt követi invagináció és a vesicula leválása. A belső térbe kerülő vesiculumok feldolgozásáért és sorsáért számos fehérje és motoros komponens felelős, például dinaminnal végzett szétválás és az aktin citoszkeleton szerepe. A belső útvonal végighalad az endoszómás mérések sorozatán: korai endoszóma, késői endoszóma és/vagy lizoszómák felé, ahol a tartalom feldolgozódik vagy reciklálódik a membránba.

Funkciói közé tartozik a tápanyagfelvétel (például LDL receptor mediált endocitózisa), receptorok szabályozása, antigén-prezentáció és az immunválasz támogatása. Emellett vírusok és egyéb patogének gyakran ezt a mechanizmust használják bejutáshoz a sejtekbe. Hosszú távon az endocitózis zavara összefüggésbe hozható idegrendszeri és anyagcsere-betegségekkel, és fontos terület a gyógyszer- és nanotechnológiai kutatásokban a célzott szállítás szempontjából.