légúti

Légúti, mint kifejezés, az emberi légzőrendszer légutakkal összefüggő részeire utal. A szó a légzés útját képező struktúrákat, illetve azok rendellenességeit és funkcióit írja le. A légutak feladata a levegő be- és kiáramlásának biztosítása, a beszívott levegő felmelegítése, párásítása és szűrése.

Anatómiailag a légutak feloszthatók felső és alsó részekre. Felső légutak közé tartozik az orrüreg és orrgarat, a garat, valamint a gége. Alsó légutak a légcső (trachea), a hörgők hálózata (bronchusok és bronchiolusok) és a tüdőben található alveolusok, ahol a gázcsere zajlik. A légutakat védő mechanizmusok közé tartozik a nyálkahártya és a csillóhám által végzett hurcolt nyálka, a mucociliary clearance és az immunrendszer bizonyos elemei.

Klinikai szempontból a légúti betegségek közé tartoznak a gyulladásos fertőzések (például nátha, torokgyulladás, hörghurut), az obstruktív betegségek (asztma, COPD) és egyéb rendellenességek, amelyek a légutak szűkülését vagy elzáródását okozhatják. A vizsgálatok között szerepelhet a fizikális vizsgálat, spirometria, és képalkotó eljárások (rontgenfelvétel, CT).

A kezelési megközelítés magában foglalhatja az inhalációs bronchodilatátorokat és gyulladáscsökkentőket, fertőzéses etiológia esetén antibiotikumokat, illetve szükség szerint életfontosságú légútbiztosítást vagy lélegeztetést. A gyermekeknél és idős embereknél a légutak anatómiai és funkcionális sajátosságai miatt eltérő figyelmet igényelnek. A légút-egészség fenntartása alapvető része a légzőszervrendszer egészségügyi ellátásának.