bronchusok

A bronchusok (hörgők) a légutak középső szakaszát képezik, és a trachea felől a tüdő felé vezetik a levegőt. Két fő hörgő indul a légcsőből, a bal és a jobb főhörgő. Ezek a tüdőbe érve fokozatosan ágaznak: először lobaris (másodlagos) hörgőkre, amelyeket a jobb oldalon három, a bal oldalon kettő lobáris hörgő ellátása jellemez; ezután szegmens (harmadlagos) hörgőkre oszlanak, végül a terminális hörgőkig jutnak el, amelyek a légutak végső közvetítői az alveolusok felé.

Anatómiai felépítésüket tekintve a nagyobb hörgők falát hyalin porcgyűrűk alkotják, a nyálkahártya pedig csillószőrös hámú és goblet-sejteket tartalmaz. A hám fokozatosan változik a törzsi hörgőktől a kisebb hörgők felé: a porc fokozatosan csökken, helyét a simaizom veszi át, a nyálkahártya hámja pedig egyre kevésbé csillós. A hörgőkben nyálkát termelő mirigyek és a nyálkahártya immunvédelmi elemei is megtalálhatók. A légzőhám és a mucociliáris clearance fontos a kórokozók és idegen részecskék eltávolításában.

Funkciójuk a levegő juttatása a tüdőbe és onnan kifelé, a légzőfeladatok ellátásán túl a levegő felmelegítése, nedvesítése és szűrése. A hörgőkben található simaizom autonóm beidegzése határozza meg a bronchusok átmérőjét: paraszimpatikus hatás bronchokonstrikciót, szimpatikus hatás főként ellenkező irányú hatást, részben bronchodilatációt okozhat.

Klinikai összefüggések közé tartozik a hörghurut, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (hörgőgyulladások formái), az asztma és a hörgőtágulatok (bronchiectasis). Irritáló anyagok, allergiák vagy fertőzések változtathatják a hörgők állapotát és funkcióját.