bronchokonstrikciót

Bronhokonstrikciót a hörgők fala mentén lévő sima izom összehúzódása és a gyulladásos folyamatok együttese okozza, ami a levegő áramlásának szűküléséhez vezet. A tünetek közé tartozhat a jellegzetes sípoló lélegzetvétel (wheezing), nehézlégzés, köhögés és mellkasi szorítás. Gyakran ismétlődő vagy tartós állapotként jelenik meg asztmában, COPD-ben vagy allergiás reakciók során, de kiváltó lehet fertőzés, dohányfüst vagy más irritáns is.

Okai és mechanizmusa összetett: a nyálkahártya gyulladása és az immunrendszeri válasz fokozza a hörgőfal áteresztőképességét, miközben a bronchialis simaizom összehúzódik. Ennek hátterében többszintű mediátorhatás áll, például acetilkolin, hisztamin, leukotrienek és más gyulladásos anyagok. Idegrendszeri összetevőként a vagus nevű paraszimpatikus ideg is hozzájárulhat a szűkülethez.

Diagnózisát a kórtörténet, a fizikális vizsgálat és a funkcionális tüdővizsgálatok alapján állítják fel. Spirometria alatt csökkenő FEV1 és FEV1/FVC arány, amely részben vagy teljesen visszafordul a bronchodilatátor adását követően. Esetenként bronchoprovokatív tesztek, például methacholine vagy histamine használata történik asthma gyanúja esetén.

Keze­lésének célja a tünetek kontrollálása és a rohamok gyakoriságának csökkentése. Akut bronchokonstrikció esetén inhalációs rövid hatású β2-agonisták (SABA) adhatók, szükség szerint antikolinerg szerekkel, kortikoszteroidokkal és oxigénnel. Hosszú távon a kiváltó ok kezelése, inhalált kortikoszteroidok, hosszú hatású β-agonisták, leukotrién receptor antagonista és allergia-kezelés segít a tünetek minimalizálásában.

Prognózisa függ az alapbetegségtől és a kezelés betartásától. Megfelelő kontrollal a tünetek jelentősen javíthatók; súlyos vagy kezelés nélkül maradó esetek légzésfunkciós problémákat és kórházi felvételt okozhatnak.