légzésfunkciós

A légzésfunkciós vizsgálatok olyan orvosi eljárások összessége, amelyek a tüdő működését, kapacitását és gázcseréjét értékelik. A legfontosabb módszerek közé tartozik a spirometria, amely a kilégzett levegő térfogatait és áramlási sebességeit méri; a test plethysmográfia, amely a tüdő teljes térfogatait és az egyes légútak ellenállását adja meg; valamint a DLCO vizsgálat, amely a diffúziós kapacitást méri a szén-monoxid felvételén keresztül. Gyakran együtt alkalmazzák a légzésfunkciós profil meghatározására, amely magában foglalja az FEV1-et (az első másodperces kilégzéstömeg), az FVC-t (légzéses teljes kilégzés), az FEV1/FVC arányt, valamint a tüdő térfogatait, például a TLC-t és az RV-t.

A vizsgálatok indikációi közé tartozik a diagnózis felállítása obstruktív és restriktív betegségek esetén, a betegség súlyosságának és progressziójának monitorozása, preoperatív értékelés és munkahelyi expozíciók hatásának nyomon követése. Eredményeiket prediktált értékekkel hasonlítják össze, amelyeket az életkorra, nemre, testmagasságra és etnikai hovatartozásra szabott referenciaértékek alapján számítanak. A vizsgálat során a beteg erőfeszítése és a technika pontossága kulcsfontosságú; a bronchodilatátorok alkalmazása attól függ, hogy baseline vagy reakciós vizsgálatot végeznek-e. A légzésfunkciós mintázatok lehetnek obstruktívak (alacsony FEV1, alacsony FEV1/FVC), restriktívak (alacsony TLC) vagy ezek kombinációi. A vizsgálatok általában biztonságosak, de átmeneti köhögés vagy diszkomfort érzetek előfordulhatnak.