rontgenfelvétel

A Röntgenfelvétel, vagy röviden röntgenkép, olyan radiológiai képalkotó eljárás, amely röntgensugarak felhasználásával jeleníti meg a test belső struktúráit. A sugarak áthatolnak a szervezetben, de azok a szövetek, amelyek nagy sűrűségűek (például csontok), erősen elnyelik őket, míg a levegőben gazdag vagy lágy szövetek átengedik. Ennek eredményeként a felvételen a csontok fehérnek, a lágyrészek és folyadékok árnyékai szürkés vagy sötét tónusúak lehetnek.

A felvételhez általában röntgenkészüléket használnak: egy röntgencső sugarat bocsát ki, amely átjut a testen, és egy detektorra vagy filmre érkezik. A digitális radiográfia és a fluoroszkópia a modern technika része; előbbi statikus képeket, utóbbi valós idejű megjelenítést ad. Bizonyos esetekben kontrasztanyagokat alkalmaznak a gyomor-bélrendszer vagy keringés vizsgálatára.

Gyakori alkalmazási területek közé tartozik a csonttörések ésízületi elváltozások, tüdőbetegségek (például pneumonia), szív- és hasületi állapotok, fogászati diagnosztika és sürgősségi vizsgálatok. A röntgenkép olvasását radiológus vagy képalkotó szakember végzi, gyakran kiegészítve más képalkotó módszerekkel (CT, MRI) a pontos diagnózis érdekében.

Biztonság és korlátozások: a röntgensugárzás dózisa minimális, de az ALARA elv szerint a lehető legkisebb sugárdózist kell alkalmazni. Különösen terhesség esetén és gyermekeknél körültekintő mérlegelés szükséges. A felvétel kétdimenziós projekciója miatt lehetnek felül- vagy alulértékelések; ennek korrekciójára gyakran alkalmaznak kiegészítő képalkotó vizsgálatokat. A röntgenfelvételek történelmi eredete Wilhelm Conrad Röntgen nevéhez fűződik, aki 1895-ben fedezte fel a röntgensugarakat.