különállását

Különállását a magyar nyelvben a kül- különállás nevű fogalom képviseli, amely a valaminek a különálló, elkülönült állapotát vagy státuszát írja le. Gyakran használják politikai, közigazgatási és társadalmi kontextusban olyan helyzetek leírására, amikor egy entitás önállóbb, függetlenebb státuszt törekszik vagy ezt meg is őrzi a nagyobb egységen belül.

Etymológiailag a szó a külön- előtag és az állás szóból tevődik össze, ahol a külön állás szó szerinti jelentése az elkülönült állapot vagy helyzet. A különállását a mondatban az adott szövegben mint a szóható igei igény vagy birtoklás kifejeződését használják; a formát gyakran megtaláljuk, amikor a főnév tárgyként vagy birtokos szerepben jelenik meg.

Használatában a különállást gyakran tekintik politikai vagy jogi folyamatként: például egy régió vagy közösség önállóbb gazdasági, jogi vagy közigazgatási státusza iránti törekvésként értelmezhető. A kifejezés alkalmazható ugyanakkor szervezetek vagy kisebb közösségek esetében is, ha egy adott egység különálló működést kíván fenntartani.

Megkülönböztetendő fogalmak: a különválás (a tényleges szétválás aktusa), a függetlenség (külső befolyástól való mentesség) és az önállóság (önálló működésre képes állapot). További kapcsolódó kifejezések: önrendelkezés, autonómia, önállóság.

Példamondatok: A régió különállását és önálló kormányzást szeretné elérni. A kisebbség jogi védelmet kért kulturális különállásának megőrzésére.