körülíró

Körülíró vagy körülíró beszéd egy retorikai eszköz, amely során egy fogalmat vagy jelenséget közvetlen megnevezés helyett leíró, körkörös megfogalmazással adnak vissza. A kifejezés a körül- előtagból és íróból származik, szó szerint "körülíró író" vagy "körülíró beszédet alkalmazó". Szóban és írásban is előfordul; lehet melléknév vagy főnévként használni (körülíró megfogalmazás, körülíró nyelv).

Használata során a beszélő elkerüli a közvetlen megnevezést, gyakran attribútumokkal, leírásokkal vagy körülírásokkal idézi fel a tárgyat. Ezzel árnyaltabb, indirektebb hatást ér el, és alkalmazható udvariasság, finom humor, vagy tabuk kerülése céljából. Ugyanakkor a hosszabb, körkörös megfogalmazás olvasóban fáradtságot vagy zavarodottságot kelthet, és kritikák szerint a lényeg elhomályosításához vezethet.

Kapcsolódó fogalmak között van a circumlocution (angol nyelvű terminus), amely hasonló elvet ír le. A körülíró beszéd ellentéte lehet a közvetlen, név szerinti megfogalmazás vagy a leírt nyelv rövid, tömör megfogalmazása. A használat kontextustól függ: irodalmi prózában, publicisztikában vagy hivatalos beszédekben egyaránt előfordulhat, különösen akkor, ha a szerző vagy beszélő a finomításra, a politeness-re vagy az olvasóban való elgondolkodtatásra törekszik.

Jelentősége a nyelvi stílusban abban rejlik, hogy lágyítja vagy árnyalja a mondanivalót, miközben lehetőséget ad a gazdag képi megfogalmazásra. Ugyanakkor a mérsékelt használat mellett válhat hatékony eszközzé, ellenkező esetben pedig a kommunikáció töredezetté válhat.