kártétel

Kártétel, a kár megnevezése a magyar jogban olyan kár vagy sérelem, amelyet egy másik fél jogellenes cselekménye vagy kötelezettségszegése okoz. A kártétel az úgynevezett kár fogalomkörébe tartozik, és a jog szerint ebből fakadóan járhat kártérítés. A kár két fő típusa létezik: anyagi (anyagias) kár, amely pénzügyi veszteséget jelent, például költségek, orvosi ellátás, részleges vagy teljes jövedelemhiány, javítási költségek; valamint nem vagyoni kár, amely személyhez fűződő jogok érintése révén keletkezik, például kínlódás, megaláztatás vagy reputációs sérelem.

A kártételért való felelősség alapelvei között szerepel a felelősség (felróhatóság) közvetlen összefüggés a károkozó magatartása és a bekövetkezett kár között, valamint a károk mértékének és okozati összefüggésének vizsgálata. A jogszabályok általában lehetővé teszik, hogy a károkozó kártérítéssel orvosolja a kárt, visszaállításra vagy helyettesítésre törekedve; a kártérítés lehet pénzbeli összeg vagy bizonyos esetekben in-kind megoldás (például javítás vagy pótolás).

A kártételre vonatkozó igényeket általában elévülési határidő alatt lehet érvényesíteni; pontos időtartam és részletszabályok az adott jogterülettől és jogszabálytól függnek. A kártétel fogalma a polgári jog legfontosabb eszköze a jövőbeni kár megelőzésére és a sérelmet szenvedő személy helyzetének helyreállítására.