kártérítés

Kártérítés olyan jogi kötelezettség, amely alapján a kárt szenvedő személyt a kár okozója pénzben vagy más módon kárpótolja. A kár lehet vagyoni vagy nem vagyoni, és keletkezhet szerződésből eredő jogvita (szerződéses kártérítés) vagy nem szerződéses körülmények között (nem szerződéses kártérítés vagy tort jellegű felelősség).

Magyar jogban a kártérítési kötelezettség legfontosabb alapjai a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezései; a felelősség lehet szerződés szerinti vagy felróható okokból. A bizonyítási teher az igénylőn van a kárral és okozati összefüggéssel kapcsolatosan; a védelem pedig vitathatja a felelősséget.

Kár és mérés. Országosan a kártérítés két fő típusa: vagyoni kár és nem vagyoni kár. A vagyoni kár a szükséges költségek, orvosi költségek, kiesett jövedelem, és a helyreállító kötelezettség. A nem vagyoni kár kérdéséhez gyakran hozzárendelnek kártérítést, amely lelki sérelem vagy szenvedés kompenzálására irányul. A kár mértéke a bíróság vagy a felek egyezségében meghatározható; a helyreállítási célt preferálják, ahol lehet.

Eljárás és elévülés. Kártérítési igény jogi úton van érvényesíthető, leggyakrabban kereset formájában a bíróságon vagy egyezség útján. A bizonyítási teher és a felelősség megítélése a peres eljárásban történik. A kárigények elévülése jogi határidő határozza meg.

Biztosítás és gyakorlati megfontolások. Biztosítási szerződések gyakran kiegészítik vagy kiváltják a kártérítési kötelezettséget. A kártérítés célja a jogsértő vagy hibás magatartás következményeinek helyreállítása, és a felelősség finanszírozását segítheti.