felróhatóság

Felróhatóság, a morális és jogi elméletekben használt fogalom, amely megállapítja, hogy egy cselekedetért a cselekvő morálisan vagy jogilag okolható-e. A fogalom azt vizsgálja, hogy az illető rendelkezett-e kontrollal a döntés felett, és érdemes-e ráfogni a hibát. Feltételezi a szándék vagy gondosság jelenlétét, valamint a következményekkel való tisztában levést.

Az értékelés során gyakran három szintet különböztetnek meg: teljes felróhatóság, részleges felróhatóság, illetve felróhatóság kizárása. A teljes felróhatóság feltételei közé tartozik a szabad akarat, a cselekvés tudatos vállalása és a megfelelõ veszélyérzet. Különös figyelmet igényelnek olyan helyzetek, ahol a nyomás, az észlelési zavar vagy a mentális állapot korlátozza az illető kontrollát, mert ilyenkor a felróhatóság csökkenhet.

Jogban a felróhatóság a büntető felelősség megállapításának egyik fő szempontja. Előfordulhat, hogy egy cselekmény jogilag elítélendő, de a felróhatóság hiánya miatt a személy nem büntethető, vagy enyhébb szankció jár.

Viták és kritikák szerint a felróhatóság koncepciója néha szubjektív, és nem veszi figyelembe minden társadalmi vagy strukturális tényezőt. Ennek ellenére alapvető eszköze a morális ítéletek és az igazságszolgáltatás indokolásának. A felróhatóság gyakran tárgyai etikai vitáknak, például a felelősség megosztásának vagy a helyzetek összetettségének értelmezésében.