izomsejtjei

Az izomsejtjei a szervezet izomzatának alapelemei; felelősek az összehúzódásért és a testmozgásért. Három fő típusa van: vázizomsejt (skeletalis izom), simaizomsejt (simaizom) és szívizomsejt (kardiális izom).

A vázizomsejtek hosszú, szálas, többmagvú sejtek, amelyek kedvező geometria és szerkezetük révén gyors és erőteljes összehúzódásokra képesek. Külső megjelenésükön keresztcsíkozottság látható. A szívizomsejtek is keresztcsíkosak, de görbült, összenőtt sejtek, amelyek interkalált diszkekkel és gap junctionokkal kapcsolódnak egymáshoz, lehetővé téve az összehangolt szívösszehúzódást. A simaizomsejtek orsó alakúak, általában egyetlen magvúak, nincsenek striák, és lassú, tartós kontrakciók jellemzik őket, például a vékonybélet, a vérerek és a belső szervek falaiban.

A kontrakció mechanizmusa különbözik: vázizomsejtekben a Ca2+ hatás az actin-myosin filamentumok közötti myofibrilláris összehúzódás alapja, és a szarkoplazmatikus retikulum, valamint T-tubulusok játszanak fontos szerepet. A szívizomsejtek szintén Ca2+-függőek, de összekapcsolódó sejtekre és interkalált diszkekre épül a szinkron működés. A simaizomsejtek Ca2+-függő kontrakciója gyakran hálózatszerű, és autonomikus idegrendszer vagy hormonális szabályozás alá esik.

Fejlődésük és regenerációjuk eltérő: a vázizomsejtek myoblastusból képződnek, és szatellita sejtek révén részben regenerálódnak; a szívizomsejt regenerációja korlátozott, a simaizom pedig bizonyos mértékben regenerálódhat.