gázembolizáció

Gázembolizáció olyan állapot, amelyben gázbuborékok jutnak a keringésbe és elzárják a véráramot, ezzel szöveti ischaemiát és súlyos szervi zavart okozva. Lehet venózus vagy artériás eredetű; a buborékok a tüdő, az agy és egyéb szervek perfúziáját érinthetik.

Fő okai közé tartozik a búvárkodásnál előforduló decompression szindróma, iatrogén gázembolizáció műtétek, központi vénás katéterek vagy egyéb beavatkozások során beszívódó levegő, laparoszkópos CO2-insuffláció, trauma és obstetriás beavatkozások. Gyakorisága függ a beavatkozás típusától és a gyors nyomásváltozásoktól.

Mechanizmusát a buborékok mechanikus akadályozása és a gyulladásos válasz jellemzi; nyomásváltozások hatására a buborékok térfogatukban változhatnak, és diffúziós folyamatok is zajlanak. A tünetek gyorsan jelentkezhetnek és lokalizációtól függően légzési, keringési vagy neurológiai zavarokat okozhatnak. End-tidal CO2 csökkenése, légzési nehézség, hypotenzió vagy fejsérülés-szerű tünetek utalhatnak gázembolizációra.

Diagnózisát klinikai gyanú alapján, valamint képalkotó vizsgálatokkal erősítik meg: CT vagy ultrahang vizsgálattal intravaszkuláris gázbuborékok észlelhetők, Doppler- vagy echokardiográfiával is nyomon követhetők. Szérumban specifikus markerek általában nem rendelkeznek, de a klinikai kontextus fontos.

Kezeésének alapvető elemei az oxigénadás (100%-os O2), a forrás megszüntetése és a légútbiztonság biztosítása; adott esetben buborékok centrális vénás katéteren keresztül történő aspirációja; hemodinamikai támogatás; hyperbarikus oxigénterápia ARTÉRIÁS gázembolizáció vagy decompression szindróma esetén, amennyiben elérhető. Megelőzésként a beavatkozások során a levegő bejutásának megakadályozása, megfelelő ventilláció és decompressziós protokollok betartása javasolt. Prognózisa függ a buborékok mennyiségétől és a gyors beavatkozástól.