foszfátkoncentrációt

A foszfátkoncentráció a vérben vagy más testnedvekben található foszfát ionok mennyiségét jelenti. A foszfát létfontosságú ásványi anyag, amely részt vesz a csontok és fogak képződésében, az energiaanyagcserében és a sejtek működésében. A vérben a foszfátkoncentrációt szigorúan szabályozzák a szervezetben, leginkább a mellékpajzsmirigy által termelt parathormon (PTH) és a vesék segítségével.

Az emelkedett foszfátkoncentráció, vagy hiperfoszfatémia, számos okból előfordulhat, beleértve a veseelégtelenséget, hipoparatiroidizmust, túlzott foszfátbevitel (például bizonyos hashajtók vagy étrend-kiegészítők révén), valamint izomkárosodást vagy szövetbomlást. A hiperfoszfatémia tünetei lehetnek fáradtság, gyengeség, légzési nehézségek, valamint súlyosabb esetekben szívritmuszavarok és görcsrohamok. Krónikus emelkedése hozzájárulhat az érszűkülethez és a vesekövek kialakulásához.

A csökkent foszfátkoncentráció, vagy hipofoszfatémia, szintén számos okból kialakulhat, mint például hyperparatiroidizmus, D-vitamin-hiány, alultápláltság, alkoholizmus, vagy bizonyos gyógyszerek szedése. A hipofoszfatémia tünetei lehetnek izomgyengeség, csontfájdalom, zavartság, légzési elégtelenség és szívproblémák. Súlyos hipofoszfatémia veszélyes lehet. A vérfoszfát szintjének rendszeres ellenőrzése fontos a normál élettani funkciók fenntartásához.