vesekövek

Vesekövek, orvosi nevén nephrolithiasis, a vese és a húgyutakban képződő, ásványi anyagokból és sókból álló szilárd képződmények. A kő mérete lehet a szemcsektől egészen több centiméterig, és kialakulhat a vese, a húgyvezeték vagy a húgyhólyag területén, ami fájdalmat és esetleges elzáródást okozhat.

A leggyakoribb kövek calcium-oxalát és calcium-foszfát kövek, de előfordulhat urát-, struvit- és cisztin-kő is. Kialakulásukat befolyásolja a vizelet ásványianyag-tartalma, a folyadékbevitel, étrendi hatások és bizonyos anyagcsere-betegségek. Kockázatot növel a tartós dehidratáció, magas só- vagy fehérje- és oxaláttartalmú étrend, elhízás, fertőzések és húgyúti anomáliák.

Jellemző tünetek közé tartozik hirtelen, erős oldalsó vagy alhasi fájdalom, amely kiindulhat a hátba vagy az ágyékba; véres vagy zavaros vizelet; égő vizelés; gyakori vizelési inger; hányinger vagy hányás. Fertőzés esetén láz is felléphet.

Diagnózisban a kórtörténet, fizikális vizsgálat és képalkotó vizsgálatok játszanak szerepet. Nem-kontrasztos számítógépes tomográfia a legpontosabb, de ultrahang és hagyományos röntgenfelvételek is használhatók. A vizelet- és vérvizsgálatok segítenek a típus és a kiváltó okok felderítésében.

Kezelés függ a kő nagyságától és elhelyezkedésétől. Kis kövek gyakran maguktól kiürülnek; nő a folyadékbevitel, fájdalom- és gyulladáscsökkentők adhatók. Bizonyos esetekben gyógyszeres kiürítés szükséges (például alfa-blokkolók). Nagyobb vagy elakadt kövek esetén ESWL-lökéshullámos litotripszia, ureteroscopy vagy perkután nefrolitotómia jöhet szóba. Fertőzés vagy elzáródás esetén sürgősségi beavatkozás szükséges.

Megelőzéshez elegendő folyadékbevitel, és adott esetben diétás módosítások (alacsony só- és oxaláttartalmú étrend, mérsékelt fehérje). Bizonyos kövek esetén specifikus gyógyszeres terápia is kívánatos. A kövek kiújulása gyakori, ezért hosszú távú nyomon követés javasolt.