fistulák

Fistula, vagy fistulák, olyan kóros összeköttetések vagy hurokcsatornák, amelyek két epiteliális felszín között létrejönnek, és amelyek általában nem természetes módon kommunikálnak egymással. Gyakran váladékozás, kiütéses területek vagy gyulladásos tünetek kísérik. Kialakulhat veleszületetten vagy megszerzetten, fertőzés, gyulladás, trauma, műtét, sugárkezelés vagy rák következtében.

Kialakulási típusok és elhelyezkedés szerint megkülönböztetünk több fontos kategóriát. Az anorektális fistula az anális csatorna és a környező bőr között fut, gyakran fájdalommal és váladékozással jár. Rectovaginális fistula a végbél és a hüvely között alakul ki. Vesicovaginális és uretrovaginális fistulák a húgyhólyag, húgycső vagy húgyutak és a hüvely közötti kommunikációt jelentik. Enterocutaneous fistula a bél és a bőr között jön létre. Arterioventrális fistulák (AV-fistulák) az artéria és a vénA közvetlen összeköttetését jelentik, és elsősorban a végső hemodialízishez létrehozott és használatban lévő érszakaszokra utalnak. Ritkábban előfordulhatnak biliáris vagy tracheoesophagealis fistulák is.

Diagnózisban a kórelőzmény és a fizikai vizsgálat mellett képalkotó vizsgálatok játszanak szerepet: ultrahang, röntgenfeleséget kifejező fistulográfia, CT- vagy MRI-vizsgálat, endoszkópos vizsgálatok. Laboratóriumi tesztek gyulladás vagy fertőzés jeleit keresik.

Kezeletlenül a fistula károsodott váladékozást, gyakori fertőzéseket és alultápláltságot okozhat. A kezelése típusfüggő: lokális fistulák esetén gyakran műtéti korrekció, seton használata vagy szivárgáscsökkentő áthidaló eljárások; anorektális fistulákban gyakori a fistulotómia vagy a nyálkahártya-előrehaladó (advancement) korrekció; urogenitalis fistulák surgikusan javíthatók hüvelyi vagy húgyút átépítésével, fertőzéskezeléssel és az alapbetegség kontrollálásával. AV-fistulák esetén a dialízishez szükséges összeköttetést általában sebészeti megvalósítás hozza létre, és a normál működés érdekében monitorozásra és esetleges szövődmények kezelésére van szükség.

Prognózisa függ a fistula típusától, a beteg általános állapotától és az érintett szervrendszerre ható kezelések sikerétől; korai diagnózis és célzott kezelés javítja a kimenetelt és csökkenti a szövődmények kockázatát.